Ahogy az üveg a napfényben fürdőzik.....
Egy nagyon kedves barátnőmnél jártam tegnap, akinek még tavasszal készítettem egy Tiffany üvegképet, mely a "Tágulás" nevet kapta. Egy kis nappali átrendezés, felújítás után, rettentő nagy odafigyeléssel, keret nélkül, csak pici tartókapcsokkal, hogy minél kevesebb felület legyen kitakarva, felkerült a nappali fő falára, mint a nappali éke. Egy olyan helyre, ahol a kép, egész délután a nap fényében fürdőzhet.
Ahogy figyeltük a képet, percről - percre, más - más helyen esett rá a fény és minden alkalommal újabb színek bukkantak fel a képen, még olyanok is, amilyenek nincsenek a képben. A Tiffany üvegkép leginkább kék, fehér, szürke, némi barna és pirosból van összeállítva, de ahogy a fény ráesett, megcsillantak az irizált üveg szivárvány színei is, majd egy következő pillanatban vakító fehér, aztán ezüst, majd arany színűre változott.
Az üveg domborzata teljesen kirajzolódott, egyszerűen életre kelt az üveg, kiemelkedett önmaga síkjából és csak pompázott a napsugarakban. Felemelő látvány és csodálatos érzés volt látni, hogy mennyire tetszik a barátnőmnek és férjének is a Tiffany üvegalkotásom, szeretik és igazi remekműként tekintenek rá.
Megpróbáltunk néhány fotót készíteni, miközben néztük az eseményeket, talán visszaadják valamennyire azt, amit mi láttunk.